ELŐADÁS, ESEMÉNY

IDŐPONT, HELYSZÍN

ELŐADÁSOK SZÁMA

ALKOTÓK,

NÉZŐK SZÁMA

UTÓPIA makettszínház továbbjátszás

2011. március 16-17.

Sirály,

2011. március 16. Trafó

Budapest

2

alkotók: 16

nézők: 80

Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.

Bársony Júlia a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média intézet tanszékén 5. alkalommal tartott kurzust. Az óra címe: A vizuális kommunikáció és az élő előadóművészetek kapcsolata. A 2010–11-es kurzus témája: UTÓPIA.

Történik: Budapesten, az Utópia alkotóinak és előadóinak tényleges és képzelt környezetében 2011-ben.

„Helyre terepasztal tárul elénk. Órákig el tudja nézni az ember a valóság makettjét. Elsőre teljesen átláthatónak, befogadhatónak tűnik, végül azonban rendszerint kiderül, hogy ezernyi részlete vár felfedezésre.” Csider István Zoltán_Népszabadság

Az UTÓPIA a Prágai Quadriennálé magyar pavilonjának hivatalos programja, mely 2011 tavaszán a Trafó Kortárs Művészetek Házában Árvai György-féle installáció interaktív részét képezi. Az előadást a Sirály pincéjében élőben láthatták a nézők, melyet kamerák segítségével interneten közvetítettünk valós időben a Trafó Kortárs Művészetek Házába, ahol szintén érdeklődök követték az eseményeket.

„A közel nem a távoli ellentéte, hanem a feléje tett első, döntő lépés. Az abszolútum csak addig utópia, amíg a tőle elválasztó teret nem alakítjuk át közelségek füzérévé. (…) Az ember saját, tágabb valója, terjeszkedő, a közelségre rávetülő valója az abszolútum egyedüli, igazi partnere.” Andrei Pleşu: Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez

Alkotók: a MOME média intézet tanszékének hallgatói – Esteban De La Torre, Harkai Domonkos, Harsay Gábor, Kállai Kata Eszter, Kálmán Mátyás, Kiripolszky Csongor, Kovács Dávid, Lukács Máté, Rubi Anna Krisztina Díszlet: Mindák Gergely Videó: Juhász András Fény: Mervel Miklós Hang: Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

Bővebb leírást lásd: 3H – 2010 megvalósítások!

F/EL/TŰNÉSEK, avagy egy-két sztereotípia a múltból

-ál-dokumentum-színház- továbbjátszás

2011, április 10-11,

Gödör Klub, Budapest

2

alkotók: 23

nézők: 100

„gyűrött nulla
a te drámádban vasalnak
mint csipkét hullát
gömbvasalókkal két nullát”

Tolnai Ottó: Karfiol /részlet

A (f)eltűnések – álom re-make pontosan megkomponált forgatókönyvvel, önálló hangkulisszával és látványvilággal dolgozó ál-dokumentum-színház, mely az álom működési mechanizmusait hívja segítségül egy elmúlt kor megidézéséhez, Bajor Gizi színésznő és Tolnai Ottó költő alakjain keresztül, a Spanyolnátha irodalmi szerkesztőinek segítségével. A Harmadik Hang Háza előadásában a primadonna alakjának (ön)reprezentációi mindvégig ott lebegnek a magyar Színészmúzeum terében, ugyanis a legendás díva saját belső világa egy speciális performansz-játéktér egészévé tágul. A néző előtt így egy ódon szalon világának mai értelmezése nyílik meg.

E szürreális, ál-dokumentum-színházi előadás egyszerre továbbít, közvetít és hoz létre üzeneteket olyan időkön és nemeken túli pszeudo-identitások segítségével, melyek képesek átívelni a múlt és jelen, a realitás és szürrealitás közötti távolságot. A látogató számára elérhető közelségbe hozzák a múltat és a jelent.

A Harmadik Hang Háza társulat tagjai e sajátos világ megidézéshez olyan audiovizuális élményeket nyújtó eszközöket használnak, amelyek a minket reálisan körülvevő és a virtuálisan (re)konstruált világok között keresik és mutatják meg a (f)eltűnő összefüggéseket. A művészek saját (jelen)koruk horizontjának kulturális szűrői és technikái segítségével dolgozzák fel az Országos Színháztörténeti Intézetben őrzött (ál)dokumentumokat. Egy rendhagyó tárlatvezetés során az eredetileg kétdimenziós archív anyagok a virtuálisan átalakított berendezési tárgyakon keresztül háromdimenziós élménnyé alakulnak a befogadóban.

„(…) annyi látni- és hallanivaló van ezen az estén, valóban, a színház kapu egy másik történetbe, sok másik történetbe, vonatjegy egy kétórás, önfeledt utazásra.” Nyemcsók Éva Eső_Thealter Szeged

Alkotók: Berki Szofi, Budai Balázs, Gyenei Péter, Harsay Gábor, Juhász András, Kántor Kata, Lakatos Márta, Losonczy Kata, Mervel Miklós, Mindac Gergely, Péter Boldizsár, Szabó Márta, Szemző Tibor, Taskovics Éva, Tesfay Áron Szalonvezetők: Czékmány Anna, Berka Attila, Sirató Ildikó, Takács István Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Rendező munkatársa: Birtalan Krisztina, Ruzsin Ami Rendező: Bársony Júlia

Bővebb leírást lásd: 3H- 2010 megvalósítások!

MINI-A-TÚRÁK V.

rövid darabok

bemutató, továbbjátszás

2011. április 28-30.

Trafó, Budapest

5

alkotók: 18

nézők: 250

A most ötödik alkalommal megrendezett etűdcsomag alapkoncepciója az „Ember-labor”. Bársony Júlia, kurátor választásai mutatkoznak be, vagyis olyan alkotók, akik felhasználják ezúttal gyerekkori emlékeinket, mozdulatainkat, szabadságunkat, anatómiánkat és nagyon sok videó projekciót.

BODÓCZKY ANTAL Tesz-Vesz Város című előadásának inspirációját Richard Scarry könyvsorozata és szótára adta. Az előadásban a bevándorlókból álló előadó csapat tagjai, saját civil szakmájukat mutatják be a közönségnek, melyekhez kötődő tárgyak valódi, illetve stilizált formában jelennek meg, a színes részleteikről pedig a tárgyakra projektállt képek segítségével tudunk meg többet.

A VJ CENTRUM BUDAPEST egy olyan vizuális alkotóműhely, melynek tagjai az interakciós, videó- és médiaművészetekkel foglalkoznak, vetítési technikákkal kísérleteznek. Testtúra című munkájukban a vetített képet, a látogatókat és az interakciót magát együtt vizsgálják. A VJ Centrum fókuszában az élő ember által vezérelt élő projekció áll: gesztusok trekkelése, érzékek és érzékelők, hanghatások, interakciós látványjáték. Mozdulataiddal alakíthatod a vetített képet és teret, de a vetített kép közben ugyanúgy alakít téged is.

A SPANYOLNÁTHA AKCIÓCSOPORT vagy egy-egy alkotó (Erdély Miklós, József Attila, Szabó Lőrinc stb.) köré épített performanszokat hoz létre, vagy szabad-akciókat, de részt vesznek komplex színházi előadásokban is. A Spanyolnátha művészeti folyóirat dolgozói, Berka Attila író és Székelyhidi Zsolt költő, zenész új szövegkísérletükben azt vizsgálják, hány szótól függ egy könyv élete. A Trafóban bemutatott előadásuk – Végül minden – témája a következő gondolat: „Nem attól vagy szabad, hogy úgy döntöttél, szabad akarsz lenni. Mivel születésedtől fogva szabad vagy, döntened csak abban kell, élsz-e a szabadságoddal.”

JUHÁSZ ANDRÁS és a HARMADIK HANG HÁZA színházi és performatív munkáiban szerves egységben jelenik meg a tér, a videó és a szereplő kapcsolatrendszere. Az Ember Labor című videó performanszban Juhász András Rész M című előadásának koncepcióját tovább követve az emberi test elemeire bontásából építkező kísérleti előadást tervezett az anatómiai csomópontok és alkotóelemek digitális újraépítéséből keletkező hibák, metamorfózisok és a kísérleti alany egyidejű megfigyelésének lehetőségeivel.

VÉGTELEN performansz-kiállítás továbbjátszás

2011. június 30.

Infant festival,

Újvidék (SR)

1

alkotók: 14

tervezett nézők: 150

Döbrei Dénes kurátor válogatta be a 11. Infant Festival hivatalos programjába. A legendássá vált monumentális látványszínházi performansz korábban számos fesztiválra kapott meghívást, többek között a pannonhalmi Arcus Temporum és a debreceni Alternatív Színházi Szemle programjába is. Megjelent már monumentális Kiscelli romtemplomon át beton bunkerben, bérház falai között, klasszikus színházban és szabad téren is.

"A performerek / installációk közös tulajdonsága, hogy nem a művészek zárt világából adnak ízelítőt, nem valami ügy vagy téma különleges megfogalmazásai, hanem mindenekelőtt a látogatót vonják be a játékba, az együtt-gondolkodásba. Adomány a helyes szó e négyzetméternyi eseményekre. Szeretném kiemelni Bolyácz Jeromos oszlopszenti agyagozását – magasan a fejünk felett törökülésben agyagból madarakat, szárnyas lényeket formáz, majd melankolikusan kipöcköli őket. Monumentális Mindák Gergely performansza, amelyben egy vízfelület közepén japán sógunhoz hasonlatosan trónuson ül. Karján és vállán feszülő kötélzet, amelynek végén apró aranyozott kövek lógnak és a háta mögötti falon árnyékuk mozog. Egy óra múltán feláll, szaggatott mozdulatokkal kilép a díszletből és egy arany-követ ad az egyik látogatónak. És megannyi oly ötletes és megható apró mozzanat alkotja a Végtelent, hogy a recenzens inkább elnémul és átadja a helyét a rajongónak." Mestyán Ádám

2008 őszén Deák Emese az előadásban nyújtott alakításáért elnyerte a XIV. Alternatív Színházi Szemle „Legbámulatosabb színpadi jelenlét” díját.

Alkotók, szereplők: Bérczi Zsófia, Bolyácz Jeromos, Deák Emese, Harsay Gábor, Iván Kata, Kántor Kata, Laczkó Juli, Halasi Dániel, Mindák Gergely, Szarka Fedor Guido Technika: Gyenei Péter, Tesfay Áron Koncepció: Bársony Júlia, Bérczi Zsófia Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

Bővebb leírást lásd: 3H- 2010 megvalósítások!

LÁPI-ÉLET

szabadtéri bábjáték

bemutató

2011. augusztus 20.

Hanna-Hanna Fesztivál,

Gúta (Kolarovo)

Szlovákia

2

tervezett alkotók: 4

tervezett néző:300

A Hanna-Hanna Fesztivál egy önszerveződő fesztivál, melynek résztvevői különböző nemzetiségű művészek, akik összegyűlnek és bemutatják egymásnak az adott évben kidolgozott technikák rövid kivonatát. Ehhez idén bábokat hívunk segítségül és mutatjuk be az Távlatok című előadásunk Anagliph technikáját. A Vág folyón lévő kis szigeten van egy lápvidék, onnan fognak megelevenedni a piros és kék lények, akik a játék végén emberré alakulnak át és lépnek ki a közönség közé.

Szereplők: Árik Zsófia, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina Bábok: Árik Zsófia Jelmez: Kelemen Katalin Rendező: Bársony Júlia

TÁVLATOK 3. látványszínház szövegkönyv kidolgozása

2011. szeptember – december

Akác-ház

0

tervezett alkotók: 18

A 3 D-s virtuális térrel való kísérletezés ad okot a téma továbbgondolására.

2012 tavaszára szeretnénk ennek a 3D-s színpadi technikának a lehetőségein tovább dolgozni. Segítségül Dr. Tillman Jozef A. -t kértük fel, aki filozófus és esszéista, specialitása a sci-fi és képzelt világok leírása. Így több lehetőségünk adódhat a virtuális és valós események közötti különbségtételére. Rátai Áron, a Leonar3do néven jegyzett 3D-s technika specialista közreműködésével.

„Felteszem a szemüvegemre a 3D-es okulárét, hogy lássam Peert, az öntörvényű kalandort Ibsen és az alkotók költői képzeletén keresztül világot bejárni. A színház beszűkül, Ibsen odavész, de a film tényleg térbe rándul.” Králl Csaba_Revizor

Alkotók: Harmadik Hang Háza – Kelemen Krisztián, Bocsi Eszter, Egyed Bea és a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karának végzős hallgatói – Kelenhegyi Olga Sára, Molnár György, Sebők Mária Magdolna Író: Tillmann J.A. Technikai munkatárs: Rátai Áron Videó: Juhász András, Gyenei Péter Animáció: Taskovics Éva Hang: Tesfay Áron Fény: Mervel Miklós Kellék: Szabó Márta Koreográfus: Kántor Kata Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

Bővebb leírást lásd: 3H- 2010 megvalósítások!

VESZEDELMES VISZONYOK

színházi előadás előkészítő munkálatok

2011. szeptember

Szabadka, Kosztolányi Dezső Színház

0

tervezett alkotók: 10

Urbán András és társulata hívta meg a 3H-ot, hogy koprodukcióban valósítsuk meg az általam választott Choderlos de Laclos: Veszedelmes Viszonyok című regényes levélgyűjteményét. Terveim szerint Múzeumot szeretnék állítani a vágynak, szenvedélynek, szerelemnek.

F/R/ÁZISOK 3.

kirakat színházi akció

2011. október

Fogas Ház,

Demo Galéria,

Budapest

1

tervezett alkotók: 12

tervezett nézők: 200

Ez egy sorozat 3.állomása, melynek célja a pillanat és a hely által inspirálta képek feldolgozása és életre keltése. A látogatók egy nyilvános próbafolyamat során keletkezett improvizatív, helyspecifikus előadásnak lehettek szemtanúi, melynek díszletét, közegét és tematikáját a Demo Galéria éppen aktuális kiállítása inspirálja. A festői kirakatszínház az utcáról és a galéria belsejében is egyaránt élményt képez.

Alkotók: Berka Attila, Fodor Balázs, Gyenei Péter, Harsay Gábor, Lakatos Márti, Sirató Ildikó, Taskovics Éva, Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Kovács Andrea A rendező munkatársa: Birtalan Krisztina, Ruzsin Ami Rendező: Bársony Júlia

Bővebb leírást lásd: 3H- 2010 megvalósítások!

INTERFÉSZKEK

színházi előadás

előkészítés

bemutató

2011. szeptember – november

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest

2011. november 15 – december 24.

Flórián Műhely, Budapest

2011. december 30.

Városi Színház, Sirály Budapest

1

tervezett alkotók: 16

tervezett nézők: 70

Bársony Júlia 6. alkalommal fog a MOME Média Intézetében kurzust tartani, melynek idei témája: Interfészek (dr. Tillman Jozef után szabadon).

A számítógép központi része és a hozzá csatlakozó I/O egységek közötti adatátvitel céljából biztosítani kell az egyes egységek fizikai és logikai illesztését és a rendszer összehangolt működését. Ezért a számítógép a bemeneti és a kimeneti készülékekhez vezérlő és illesztő – interfész – áramkörökön keresztül csatlakozik.

Az interfész két funkcionális egység összekapcsolhatóságát és együttműködését biztosító előírások összessége. Ezen előírások kiterjednek többek között – hardver esetén – a fizikai-mechanikai jellemzőkre (pl. csatlakozók), a definiált jelekre, azok elektromos jellemzőire, az egyes funkciókat realizáló jelfrekvenciákra, valamint – szoftvernél is – a definiált műveletek (pl. kapcsolatfelvétel, adatátvitel, szétkapcsolódás) megvalósítására. Az Interfészkek kiindulópontja a kompjuter-körüli életmód: klaviatúráink és képernyőink előtt ülünk, időnk nagy részében űrhajósokká válunk. Ezért aztán késztetést érzünk arra, hogy az interfészünket fészekké alakítsuk: olyan hellyé, amiben feltett szándékunk az otthonosság terét kialakítani. Annál is inkább, mivel egy űrutazáson veszünk részt. Bár már most is szinte állandóan úton vagyunk, egyik helyről a másikra szállunk át, nagyobb utazásokra is föl kell készülnünk. Olyan utakra, amikor hosszabb ideig nem lehet kiszállni. Ilyen eshetőségekre tekintettel, mintegy nagy expedícióra készülve, lehetőleg minden fontos dolgot össze kell gyűjteni, el kell csomagolni és be kell pakolni. El kell dönteni, hová kerüljenek a fontos, nagyon fontos és az egyáltalán nem fontos dolgok. Miről lehet lemondani? És miről nem. Mi legyen szem előtt? És mi legyen kéznél?

Ehhez ki kell alakítani a fészek terét: a helyet, ahol a dolgaink helyet kapnak, a tárgyaink csakúgy, mint a kapcsolataink – a kapcsolódásaink másokhoz. Ennek a kutatás, feltárás, leltározás éppúgy része, mint a térképezés – a szó mindkét értelmében: tér alakítása és feltérképezése.

„Interfészek az interface néven is nevezett arcközi közvetítő családias változata. (Lili Eszter szíves közlése). A konzolkovbojok kedvelt tartózkodási területe volt, ahol formás fészkeket lehetett fejleszteni egy majdani mátrixban esedékes fájdalom nélküli feloldódás reményében.” (A tengeri nagyszótár töredékei. Ladomi Lelet 12.)

Alkotók: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének 10 diákja Konzulens: Szirtes János Író: Tillmann J.A. Technikai munkatárs: Rátai Áron Videó: Juhász András, Gyenei Péter Animáció: Taskovics Éva Hang: Tesfay Áron Fény: Mervel Miklós Díszlet: Mindák Gergely Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

ÖSSZESEN:

Tervezett bemutatók száma: 3

tervezett továbbjátszás: 11

előadások tervezett helyszínei:

Budapest 11

Újvidék (SRB) 1

Gúta (SK) 2

Tervezett előadások száma: 14

Tervezett alkotók: 131

tervezett nézők: 1150

ELŐADÁS, ESEMÉNY

IDŐPONT, HELYSZÍN

ELŐADÁSOK SZÁMA

ALKOTÓK,

NÉZŐK SZÁMA

A TÁRNA HŐSEI

fotó-performance

bemutató

2011. április 1, 8,15,22.

Műcsarnok, Budapest

4

alkotók: 25

nézők: 320

A Tárnai Hősei egy, a mélyben rekedt bányásztársulat. A csoport tagjai, hogy elüssék az időt, történeteket mesélnek és adnak elő egymásnak a zord külvilágról, együttélésről, elszigeteltségről, gyarlóságról, bukásról, szerencséről és reményről.
A program az Egyszerű Többség című kiállítás keretein belül valósult meg.

„A formátum újszerűsége a meghatározó a Tehnica Schweiz és Katarina Sevic közös művében, amely tárgyként az installáció és a funkcionális díszlet között mozog, eseményként pedig az élőkép, a színház és az ”élő híradó" formai elemeit és funkcióit keveri. Az egyébként installációként működő tárgy heti egy alkalommal fotódíszletté és tableau vivante előadások pódium-színpadává alakul át, amelynek kerettörténetét a mélyben rekedt chilei bányászok sztorija adja. A műfajilag besorolhatatlan projekt közösségi vonatkozása többszörös: a narratív elemek referenciáját társadalmunk jelen idejű történései adják, a tartalom kidolgozása és az előadás egyaránt közösségi munka során alakul ki, a nézőket pedig közöséggé alakítva egy bravúrosan komplex műformát és közösségi teret hoz létre. A Tárna hősei előadás, azon túl, hogy egy lehetséges választ ad arra a kérdésre, hogy miként lehet a "hagyományos" kiállítóteret közösségi módon használni, műfaji és gondolati összetettségében az utóbbi évek magyar művészetének egyik leginkább figyelemre méltó kísérlete.” Maria Marcos

A társulat tagjai: Bársony Júlia, Bukovics István, Döme Gábor, Erdei Krisztina, Forgács Anna, Gottfried Júlia, Katarina Šević, Lakatos Márta, Lajkó Nóra, László Gergely, Molnár Ágnes Éva, Molnár Péter, Nagy Szilvi, Rákosi Péter, Schne Beatríz, Selmeczi Bea, Simon Katalin, Sipos Dániel, Szemző Zsófi, Szohr Gábor, Váradi Zsófi, Vass Viktória és mások.
Katarina Šević & Tehnica Schweiz (László Gergely, Rákosi Péter) projektje

(S)ÓHAJ ZÓNA
- víz-hangok, fa-kép(zet)ek –

kültéri installáció,

performansz

bemutató

2011. június 20 – szeptember 20.

Parlament-ponton,

Pesti Alsó Rakpart,

Budapest

4

Tervezett alkotók: 8

tervezett

nézők: 5000

A Duna tanösvény célja, hogy közelebb menjenek az emberek a parthoz, felkerüljön a mentális térképükre a Duna, használják a folyót, felfedezzék a természet közelségét maguk mellett.

Sétálj le a Pesti Alsó Rakpartra. Igen, le egészen, a Duna-partig. Hunyd be a szemed. Képzeld el a vizet. Látod? A csillámló tükröt… Hallod? A szellő sodorta hangfoszlányokat… Érzed? A fűzfaligetek hívogató simogatását? Kinyithatod! És most? Most mi van? Hova tűnt az álom?

De miért is lenne mindez csak ábránd? Mi lenne, ha a vágykép (újra) életre kelne? Ahogy egykor, nagyszüleink idejében… Lehetséges ez? Egy talpalatnyi móló-szigeten ezt a csodát idézi meg a Harmadik Hang Háza különleges Duna-installációja. A szél mozgását követő, saját hangkeltő síprendszerrel és a víz cirkulációján alapuló öntözővel rendelkező (S)óHAJ ZóNA közepén egy Uszadék-fa emelkedik a mélyből a magasba, melyet egy csillámló Fűzfa-liget vesz körül. A Duna Tanösvény projekt részeként felépülő installáció a Parlament-móló dísze lesz 2011 őszéig, sajátos vidéke pedig többször is megelevenedik a nyár során performanszok keretein belül.

A fűz kétlaki növény. A föld, a víz és az ég gyermeke. Az ókori görögök hite szerint a múzsák szent fája: a Fűzfák hegye, a Helikon az ihlethozók lakhelye. Az európai kultúrában a szerelem jelképe. A boldogság utáni vágyé, mely összefűz és megigéz, elcsábít és megkísért. Magához hív, akár a kék folyó a nyári hőségben vagy a kikötő felől lágyan zengő dallam. A (S)óHAJ ZóNA varázsa…

Alkotók: Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Mindák Gergely, Tesfay Áron, Budai Balázs, Gyenei Péter, Bütner Zsolt Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Koncepció: Bársony Júlia

JERUVILLE

szabadtéri színházi előadások

bemutató

2011. szeptember

Egyetemisták tere, Budapest

4

Tervezett alkotók: 40

tervezett

nézők: 400

A Jeruville fantázianév egy innovatív integrációs ifjúsági színházi projektet takar.

A projekt az Integrációs tapasztalatcsere 2009 c. EIA finanszírozású projekt gyümölcse.

Jeruville egy konténerváros. Napjainkban a materiális javak szállításában kiemelkedő szerepet töltenek be a konténerek. Mindeközben ezek a szállítóeszközök a világ legtávolabbi pontjait egy globális faluvá zsugorítják. A felállított konténerek által kel életre az ifjúsági integrációs projekt, melyben egy nemzetközi ifjúsági falu épül fel. A szokványostól eltérő színházi élmény jön létre az előadók és nézők közötti szabad kapcsolatteremtés hatására. A konténerek általi színtér egyszerre teremt közelséget és közvetlenséget a nézők és szereplők között. A konténer egy hely, ami behatárol és tereket nyit egyszerre, hiszen egy mobil helyszín, mely mobilitásra ösztönöz. Etnikailag, kulturálisan és vallásilag egymástól különböző fiatalok Budapest egy közterén (terv szerint az Egyetemisták terén) felállítanak egy várost, melyben bemutatják az őket érő valóságot, fantáziáikat, vágyaikat, határtalan jövőképüket. A konténerváros felfogható egy globalizáció-metaforának, mivel a konténer nem csak egy szállítási eszköze a nemzetközi gazdaságnak, hanem egyszerre a kulturálisan sokszínű fiatal generációk kapcsolati rendszerei által egy hiperkulturát (Byung-Chul Han) is demonstrál.

Jeruville, a fiatal generációk és az internet dimenziója. A színházi produkció során egy nyilvános kutatásnak lehetnek a szemtanúi és részesei a nézők. A történet a realitásban indul, a fiatalok az internet használati szokásaikról nyilatkoznak, ám a kérdezz-felelek során egyre eltávolodunk a realitástól a virtualitás és jövő kontrollálhatatlan dimenzióiba.

A Jeruville produkció 1. része 2009 nyarán került bemutatásra Düsseldorfban, a második epizódot 2010 nyarán mutatták be. A produkció elnyerte a német Igazságügyi Minisztérium Demokráciáért és Toleranciáért szóló kitüntetését. Az első Németországon kívüli bemutatása Budapesten valósulhat meg jelen projekt keretei között.

A kész előadás szeptember hónapban kerül bemutatásra egy budapesti köztéren a felépített, szabadon bejárható konténervárosban.

Rendező: Petra Lammers Rendezőasszisztens: Schermann Márta Író: Katja Vaders Díszlet, látvány: Claudia Tolosso Díszlet, látvány asszisztens: Bársony Júlia Jelmez: Kati Kolb Jelmez asszisztens: Kovács Alida

A VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ ÉLŐ ELŐADÓMŰVÉSZETEK KAPCSOLATA

2011. szeptember – december

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Tervezett résztvevők: 20

Az elmúlt esztendők során Bársony Júlia, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média intézet tanszékén rendszeresen vett részt meghívott előadóként a diákok képzésében és tartott számukra kurzusokat. A két hónapos elméleti képzés (a vizuális kommunikáció és az élő előadóművészet kapcsolata) célja a korábbi munkák utalásainak összegzése és a színház- performansz-művészettel való ismerkedés. A produkcióhoz a társulat 2011 őszén szakmai programokat szervez olyan, a képzőművészet és színház területén dolgozó meghívott előadók közreműködésével, mint Baglyas Erika, Szirtes János, Szombathy Bálint, Hudi László, Ascher Tamás, Sőrés Zsolt és dr Tillmann Jozef A. Az alkotók a vizuális kommunikáció, a képzőművészet és a design területeinek képviselői illetve ezen művészeti irányzatok pályáira lépő diákok, akik számára a látvány megteremtésében rendkívül fontos a gondolati asszociációk és azok materiálisan megragadható, technikailag is kivitelezhető képzőművészeti installációk közötti harmónia és komponáltság megteremtése. E fiatal képző- és médiaművészek kiemelt szerepet tulajdonítanak a helyspecifikusságnak, hiszen nem rendeltetésének megfelelő funkciójában keltenek életre holt tereket.

A kurzus órarendi megjelenése: Heti 2x2 óra az Intézet B9-es termében szeptember, október és november hónapokban. Az elméleti megalapozás célja a korábbi munkák utalásainak összegzése és ismerkedés a színház- performansz-művészet műfajával. Ezen felül meghívott előadókkal közösen kutatjuk a társművészetek (irodalom, zene, videó, festészet, stb.) és az élő előadóművészetek kapcsolatát.
November, december hónapban helyet kapunk a Mozgó Ház Alapítvány által működtetett Flórián Műhelyben, ahol teljes mértékben birtokba vesszük és felépítjük az installációkat, valamint színházi próbákat tartunk.
Decemberben és januárban nyilvános bemutatkozás, az elkészült előadás bemutatása a Városi Színház által működtetett Sirály színháztermében.

ÖSSZESEN:

Tervezett programok száma: 4

Tervezett helyszíneinek:

Budapest 12

Tervezett előadások száma: 12

Tervezett alkotók: 93

tervezett nézők: 5720

ELŐADÁS, ESEMÉNY

IDŐPONT, HELYSZÍN

ELŐADÁSOK SZÁMA

ALKOTÓK,

NÉZŐK SZÁMA

ÁTJÁRÓK / TÉR-RE-AKCIÓK, multimediális interaktív színház előkészítés, próbák, bemutató, továbbjátszás

2010. január 17-18-19,

Gödör Klub, Budapest

3

alkotók: 40

nézők: 600

„Felépítek egy labirintust, amelyben elveszhetek azzal, akinek kedve támad rá, hogy megkeressen…” Victor Pelevin: A rettenet sisakja (2005)

„Senki sem ébredt rá, hogy a könyv és a labirintus egy és ugyanaz.” Jorge Louis Borges: Bábeli könyvtár (1944) művei nyomában

Szubjektív utazás 1000 m²-en, virtuális és valós térben, egy földalatti művésztelep labirintusában.

Manapság minden háztartásban van már egy monitor, egy klaviatúra és egy ajtó, melyen keresztül ki-be közlekedhetünk egy közös térbe. A világháló gyermekei vagyunk. Írunk, beszélünk, üzenünk, egyszóval kommunikálunk egy digitális valóságszférán keresztül. Tulajdonképpen egy furcsa, behatárolhatatlan kibertérben éljük az életünket. De valóban találkozunk e virtuális terepen vagy csak érzéki csalódás a mindennapos interaktív információcsere?

Ahogyan a számítógépes világ az „igazi” és a virtuális valóság közötti határt próbálja meg elmosni, úgy a színház fogalmát megújító formai kísérletezések is mindinkább a vizuális és szcenikai megoldások eddig ismeretlen kombinációira helyezik a hangsúlyt. A kortárs képzőművészet ugyancsak a befogadó és a mű közötti távolság feloldásán munkálkodik és dialógust kíván kezdeményezni. De vajon létrejön-e valódi kommunikáció a multimédiás technikákat (is) alkalmazó alkotó és befogadó között? Vagy csupán magányos, nickneveken létező userek lehetünk egy XXI. századi Minótaurusz-mítoszban? Merre van a kijárat a (net)labirintusból? Elvesz(t)ünk vagy kijut(hat)unk még?

A HARMADIK HANG HÁZA már évek óta kísérletezik a színház interaktív térbe való kitágításának lehetőségeivel. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival folytatott közös munkafolyamatai során a Végtelen és az Ex Libris „színház-kiállításai” után elérkezett Triptichonná teljesedő eposzának harmadik állomásához. Az Átjárók útvesztőt idéző terei a barangoló befogadó számára is felkínálják a közös alkotásban való részvétel lehetőségét.

Az eposz első részének célja a színházi jelenetek egy időben és térben való paralel megjelenítése volt, melyben a közönség maga választhatta meg a dramaturgiai sorrendet és azok idejének hosszát. A következő, betűkre és jelekre fókuszáló munkában a társulat a nézők egyidejű gondolkodására és az alkotók által felvetett kérdések közötti párbeszéddel kísérletezett. Az Átjárók című előadás alapkérdése ezúttal pedig az, hogyan alakíthatja az érdeklődő néző a vele történteket és miként válhat főszereplővé. A kacskaringós járatok között bolyongók ugyanis saját közegükben vehetik szemügyre e különleges kiállítás egyes elemeit, s kerülhetnek akár az installációk középpontjába is. A szemlélődők jelenlétükkel, saját (re)akcióikkal tehetik teljessé a labirintus különböző állomásait, szembesülve egyéni megközelítésű kérdésfelvetéseikkel és válaszkereséseikkel.

Élő jelenlét: Deák Emese, Mindák Gergely, Harsay Gábor, Árik Zsófia, Buday Enikő, Klima Gábor, Bartha Máté, Pásztor Teodóra, Laczkó Péter, Vörös Judit, Berke Attila, Székelyhidi Zsolt, Boross Martin, Schnábel Zita, Szabó-Székely Ármin, Rovar 17, Dóra Attila

Interaktív jelenlét: Laczkó Juli, Taskovics Éva, Szurdi András, Tesfay Áron, Gyenei Péter, Baracskai Zlatkó, Bordos László Zsolt, Sztojanovics Andrea, Köves Éva, Juhász András, Kiczinger Gábor, Füves Zoltán, Szabó Zoltán, Késmárky Attila, Bölecz Lilla, Korai Zsolt, Berényi Lajos, Cserhalmi Sára Produkciós asszisztens: Kovács Andrea, Kútvölgyi Léna Rendező: Bársony Júlia

Élő jelenlét: Deák Emese, Mindák Gergely, Harsay Gábor, Árik Zsófia, Buday Enikő, Klima Gábor, Bartha Máté, Pásztor Teodóra, Laczkó Péter, Vörös Judit, Berke Attila, Székelyhidi Zsolt, Boross Martin, Schnábel Zita, Szabó-Székely Ármin, Rovar 17, Dóra Attila

Interaktív jelenlét: Laczkó Juli, Taskovics Éva, Szurdi András, Tesfay Áron, Gyenei Péter, Baracskai Zlatkó, Bordos László Zsolt, Sztojanovics Andrea, Köves Éva, Juhász András, Kiczinger Gábor, Füves Zoltán, Szabó Zoltán, Késmárky Attila, Bölecz Lilla, Korai Zsolt, Berényi Lajos, Cserhalmi Sára

Produkciós asszisztens: Kovács Andrea, Kútvölgyi Léna Rendező: Bársony Júlia

VÉGTELEN performansz-kiállítás továbbjátszás

2010. március 23-24,

Kiscelli Romtemplom,

Budapest

2010. március 28-29,

április 7-8,

Fogasház, Budapest

6

alkotók: 14

nézők: 350

A darab első bemutatója 2008 óta sokat alakult és rengeteget fejlődött. A diákokkal való közös alkotómunka folyamata során illetve a különböző helyszínekre való alkalmazás okán a vizuális kommunikáció szakos hallgatók sok hasznos tapasztalatra tettek szert a különféle színpadi technikák elsajátításában és azok hatékony alkalmazásában. A továbbjátszások során lehetőségük nyílt rutint szerezni a színpadi jelenlét gyakorlásában és a közvetítői szerepek mind hatékonyabb alkalmazására.

Ez a Kiscelli Múzeum terében különös hangsúlyt kapott, a valódi térbeli kiterjedés és az installációk koncepcionális elhelyezése egy újabb jelentéssel, dimenzióval gazdagította a Végtelen „felfedezését” sajnos csak két estén át. Ez az előadás egyik legérzékenyebb pontja a játszási lehetőségek adta időbeli korlátok problematikája, hiszen a hihetetlenül rövid idő alatt felépített előadás, technikailag is kihívásként megélt mégis minőségi prezentáció már önmagában is több játszási napot-időt igényelne. Tiszavirág léthez hasonló, ami önmagában csoda, de illékony mint a legfinomabb parfüm.

A Kiscelli Romtemplom tereiben az előadás végre megtalálta a hozzá illő patinás, tágas terét, s így még magasztosabbá vált az installációk és alkotóik jelenléte. A közönség rendkívül átszellemülten tudott azonosulni az őt körülvevő világok sajátságos, látszólag elnagyolt, de részleteiben nagyon is gazdag végtelenségével. Ha módunkban állna, mindig ezen a helyszínen játszanánk az előadást. Nagy ajándéknak tekintettük az itteni fellépési lehetőséget.

Eredeti terveink szerint Budapesten kívül a társulat szerette volna Pécsett is bemutatni az előadást. Meghívást is kaptunk a Cella Septichorától, de másfél héttel az előadás előtt és egy nappal a szerződéskötést megelőzően az Ókeresztény Sírkamrákat üzemeltető lemondta a lehetőséget a Pécs – Európa Kulturális Fővárosa –projekt hirtelen programváltozására hivatkozva. Természetesen több kísérletet is tettünk egy másik, alternatív helyszín felkutatására. Végül egy másik, fővárosi helyszín mellett kellett döntenünk az idő rövidsége miatt. Így alakítottuk ki a Végtelen speciális performanszterét az Akácfa utca romos bérházának teljesen üres földszinti tereiben. Az installációk a belső udvarban és az azt körülvevő terekben helyezkedtek el.

A Fogasházban már nem tudtuk ugyanazt a vizuálisan és érzelmi élményt elképzelni és közvetíteni, mint az óbudai templomtérben. Ezért amellett döntöttünk, hogy matiné előadássá tesszük a további alkalmakat. A VII. kerületben és környékén ugyanis sokan végeznek délután, kora este a munkahelyükön vagy mennek éppen óvodába, iskolába a gyerekekért. Arra gondoltunk, hogy egy fárasztó nap után felüdülés lehet a gyerekek számára is egy olyan (interaktív) kiállítás, amelyben szabadon mozoghatnak és akár részt is vehetnek. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a fiatalabb generáció mennyire sokat megértett abból, amit közölni szerettünk volna, sorban, szobáról szobára minden installációt igen érzékenyen értelmeztek. A jövőben szeretnénk ezt az előadást még többet játszani a 3-18 éves generációnak is.

2008 őszén Deák Emese az előadásban nyújtott alakításáért elnyerte a XIV. Alternatív Színházi Szemle „Legbámulatosabb színpadi jelenlét” díját.

Alkotók, szereplők: Bérczi Zsófia, Bolyácz Jeromos, Deák Emese, Harsay Gábor, Iván Kata, Kántor Kata, Laczkó Juli, Halasi Dániel, Mindák Gergely, Szarka Fedor Guido Technika: Gyenei Péter, Tesfay Áron Koncepció: Bársony Júlia, Bérczi Zsófia Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

F/ELTŰNÉSEK

-ál-dokumentum-színház-

előkészítő munkák, próbák,

munkabemutató,

bemutató, továbbjátszás

2010. május 30.

Urbitális Majális,

Bajor Gizi Emlékmúzeum, Budapest

2010. május 31. Múzeumok Éjszakája,

Bajor Gizi Emlékmúzeum, Budapest

2010. június 20-25,

Bajor Gizi Emlékmúzeum, Budapest

2010. július 17,

Thealter Fesztivál, Szeged

2010. június 26.

Varázskert Fesztivál, Pécs

2010. augusztus 20. Hanna-Hanna Fesztivál, Gúta (SK)

10

alkotók: 22

nézők: 750

A /F/eltűnések kapcsolatokat keres a régmúlt és a jelen szellemisége, személyiség(kép)ei között. A több órás, pontosan megkomponált forgatókönyvvel és látványvilággal, valamint hangkulisszával rendelkező, interaktív elemeket tartalmazó performansz az álom működési mechanizmusait segítségül hívva idéz fel elmúlt korokat. Ehhez olyan audiovizuális élményeket nyújtó eszközöket használ, amelyek a minket reálisan körülvevő és a virtuálisan (re)konstruált világok között keresi és mutatja meg a (f)eltűnő összefüggéseket. Ezen kapcsolódások feltárásához a résztvevő alkotók egyrészt a (rég)múlt színháztörténeti szempontból (is) érdekes nőalakjait, másrészt kortárs írókat idéznek (meg), saját koruk horizontjának kulturális szűrőin keresztül dolgozva fel a róluk, általuk rendelkezésre álló anyagokat, szövegeket.

A bemutató helyszíne maga a legmeghatározóbb inspirációs térként szolgáló Bajor Gizi Emlékmúzeum kertje Budapesten. A kertben az egykor közösségi térként funkcionáló szalonhangulat várja a nézőt: asztalokkal, székekkel, a kertben tüllökkel és képekkel. Ebben a hangulatban az egykori szalonokhoz hasonlóan a térkialakítás, a „társalgás” mellett a berendezési tárgyak, kiállított műalkotások, a zenei és gasztronómiai kínálat, a cselekvések többek között társadalmilag kódolt sor- és szokásrendje egyben az (ön)reprezentációt szolgálják. Az előadás szalonjában azonban a jelen technikai és kulturális rendszerébe ágyazva tűnnek (f)el a múlt képei, textusai.

Az eredetileg kétdimenziós dokumentumok, prezentációk különböző, főként az érzékelést manipuláló eszközök segítségével, mint amilyen a füst/tükör/videó/vásznak/levegőmozgás/hangeffekt, háromdimenziós élménnyé alakulnak a befogadóban.

Ezt egészítik ki a közönséggel folytatott állandó, de a címzettek szempontjából fakultatív interakciók a játszókkal és a „műalkotásokkal”. Erre egy-egy jelenetben táncfelkérés, beszélgetésre invitálás, egy italra való meghívás, üzenettovábbítás formájában van mód. Így az audiovizuális elemekkel dolgozó, szürreális dokumentumszínház úgy építi egymásra az élményeket, mint ahogyan Tolnai Ottó iróniát nem nélkülöző, Karfiol című haikufüzérének darabjai végül egy egészet alkotnak:

„már évek óta itt élek

ebben a szobában

mezítláb

a falra szögezett van Gogh-bakancsok alatt”

Tolnai Ottó: Karfiol (részlet)

Urbitális Majális, budapesti fesztivál keretén belül lett meghirdetve, mint munkabemutató. Ütköztettük a kutatási anyagokat a közönség véleményével. Nyíltan formáltuk a jeleneteket, párbeszédre invitálva a közönséget.

Meghívást kaptunk Szegedre a Thealter Fesztiválra, amelynek 2010-es témája Tolnai Ottó életműve. Helyszíne a Régi Zsinagóga patinás, ódon hangulatú tere alkalmas az emlékek és a jelen közötti kontrasztot kiemelni.

Pécsen a Varázskertben és a Hanna-Hanna Fesztiválon, Szlovákiában prezentáltuk az előadást vetített képekkel, hangjátékkal, szereplők nélkül.

Színésznők: Szabó Márti, Berki Szofi, Losonczy Kata Pincérek: Lakatos Márti, Harsay Gábor Szalonvezetők: Berka Attila, Czékmány Anna, Sirató Ildikó, Takács István Animáció: Taskovics Éva Videó: Juhász András, Gyenei Péter Dia: Budai Balázs Koreográfia: Kántor Kata Zene: Szemző Tibor, Tesfay Áron Fény: Mervel Miklós Díszlet: Mindák Gergő Produkciós asszisztensek: Kovács Andrea, Ruzsin Annamária Rendező: Bársony Júlia

TÁVLATOK 1.

-mozgó-kép-színház- látványszínház előkészítő munkák, próbák

munkabemutató

TÁVLATOK 2.

-mozgó-kép-színház- látványszínház előkészítő munkák, próbák

munkabemutató

2010. augusztus 24-29, Gödör Klub Budapest

2010. október 11-19.

TDI fesztivál, Fabrica de Pensule, Kolozsvár (RO)

2010. október 18.

Fabrica de Pensule, Kolozsvár (RO)

2011. január 16-19,

Sirály, Budapest

2011. február 9-14.

Gödör Klub, Budapest

2011. február 14.

Gödör Klub, Budapest

4

alkotók: 22

nézők: 280

„Az előadás újszerűsége a klasszikus színjátszás és a színpadi háromdimenziós illúzió összehangolására tett kísérletben rejlik, ami a rendező, Bársony Júlia elmondása szerint egyedülálló újítást jelent a világot jelentő deszkákon. (A Temps d’Image – Képek Ideje Fesztivál 2002 óta működik, és immáron tíz országot ölel fel, amelyek osztoznak a rendezvénysorozat törekvéseiben, ezek közül az egyik történetesen a színház, a videó- és digitális technikák vívmányainak összefűzéseit kutatja és mutatja be, továbbá lehetővé teszi, hogy az így elkészült nemzetközi koprodukciós előadások akár más országokba is könnyen eljuthassanak.)

A Távlatok című előadás valójában egy munkabemutató volt: a 3H társulat egy három éves munkaprojektjének első féléves állomása. Éppen ezért az előadást egyelőre nem lenne fair kész alkotásként értelmezni, viszont ez az egyedi módszerrel létrejövő vizuális illúzió felettébb érdekes lehetőségeket és kérdéseket rejt magában. Az előadás az Anaglif 3D-s technikával készül, amelynek jellegzetessége a vörös és kék színekkel történő sztereofényképezés. Az ember vizuálisan a két szeme között fellépő szinkronitással képes felfogni a teret. Az Anaglif fényképezés ezt kihasználva egymással szinkronban jobb és bal oldalon (a szemekhez hasonló elrendezéssel) egy vörös és egy kék szűrővel ellátott képet készít, s az elkészült képen, illetve a néző szemüvegén levő kék és vörös színek közötti eltérést az emberi agy térhatásnak érzékeli. A 3H társulat rendezője elmondta, hogy tekintettel a felvevőgépek bérleti díjára, nagyon kevés időt tudtak fordítani a technika tesztelésére és kihasználására, ezért arra kényszerültek, hogy egyelőre a projektet bemutató előadás cselekményét és dramaturgiáját a technikához rendeljék – és nem fordítva.

Az előadást úgy kell elképzelni, hogy a színpad terének hátsó fala egyben egy hatalmas vetítővászon is volt, a környezet sok esetben a háromdimenziós filmképek által „varázsolódott” oda. Ezzel a módszerrel képesek voltak a háttérben mozgó eseményeket becsempészni a színpad terébe, és egy szervesen élő illúziót létrehozni. De miért van 3D-s technikára szükség a színházban? – tette fel a kérdést a rendező az előadást követő beszélgetésen, majd válaszolt is rá: azért, mert a háromdimenziós technika a moziban nagyon erős illúziókat és erős élményt okozó látványokat képes kelteni, viszont hiányzik belőle az ember, a lélek jelenléte. A színházat az ember teszi jelenvalóvá, meg az, hogy minden itt és most történik. A 3D-s mozi akármilyen élethű is legyen, szerinte akkor is csak mozi marad, ami nem hat minden érzékszervünkre, nincs benne lélek, és az események nem itt és most történnek. Ezzel a technikával viszont lehetőség nyílik arra, hogy egy szerves illúzió létrehozásának módszerét kísérletezzék ki, ami megállja a helyét a színpadon, és ezzel együtt megtartja a színház jellegéből adódó különleges vonásokat, amikkel a film nem rendelkezik. Arra a kérdésre, hogy mit szeretnének ezzel hosszabb távon elérni, a következő választ kaptuk: a rendező rajongása a sci-fi iránt arra sarkallja, hogy olyan lehetőségeket teremtsen meg a színházban, ami sokkal látványosabban képes bemutatni és megjeleníteni a fantasztikumot. Az élő színház keveredése a 3D-s vizuális illúziókkal korlátokat döngető lehetőségeket rejt magában. És ez még csak egy három éves projekt első félévének a zárása volt. Mindenesetre abban biztosak lehetünk: olyat láthatunk majd a nem is olyan távoli jövőben a színpadon, amire eddig senkinek nem volt ezelőtt lehetősége.” Tóth Gellért

2011 februárjában a Harmadik Hang Háza [3H] társulat új formában, 3 dimenziós, anagliph technikával dolgozta fel Peer Gynt, a világjáró kalandor úti élményeit. A Trafó – Kortárs Művészetek Háza felkérésére, a 2011-es budapesti Temps d’Images Fest / Képek Ideje Fesztivál keretein belül, a román Artlink által delegált Kolozsvári Színművészeti Egyetem hallgatói a 3H alkotócsapatával közösen hoztak létre egy olyan virtuális teret, melyben különleges illúziók születnek a klasszikus színjátszás és a modern technika ötvözetéből születő, „természetellenes”, megérinthetetlen környezet manipulációjával. A munkabemutató valódi főszereplői a színek – a piros, kék – és a tér, ami körülvesz minket. A dimenziók, melyek távlatokat adnak, és érzékeinkkel játszanak… Elkápráztatnak és megbabonáznak. Életre keltik és valóssá teszik fantáziaképeinket.

A legfőbb kérdéseim:

• hogyan fogadjam el, hogy ez valóban virtuális tér, amelyben illúziók születhetnek. Ez úgy derülhet ki, hogy a reális képet technikailag megzavarjuk, majd 3D-t teremtünk.

• Párhuzamba vonni a klasszikus színjátszást a modern technika adta természetellenes, megérinthetetlen környezetet.

• A színház eleve 3 dimenziós, mi értelme van akkor a kreált 3D-nek?

• Rá kell csodálkozni a térre, ami körülvesz.

• Az élő jelenlét és a vetített kép 3D-s érzetek elmélyítése.

• Hang dolby stereo, ami erősíti az élményt.

• Dramaturgia konkretizálása, a darab komponáltsága, alkalmazott dramaturg segítségével.

• A számítógép, mint központi agy vezérlése, melyet a néző működtet. Hogyan?

• A jelen rögzített felvétele, mely időben elcsúsztatva vetített képként a múltat idézi, mint illékony tér-idő élmény.

• Színpadi jelenetek túlzásainak letisztítása, a szövegekkel való szabadabb játék, a konkréttól való megválás. A történet tágabb értelmezése. Emberi szituációkra kiélezés (pl.:magány, párkapcsolat, szenvedélyek, stb.). Az eredeti mű szövegeinek újragondolása.

Inspirációk: Henrik Ibsen: Peer Gynt, Edvard Grieg: Peer Gynt, Bódy Gábor: Psychotechnikum, avagy Gulliver mindenekelőtti utazása digitáliába, Harmadik Hang Háza: F/eltűnések.

Szereplők Kolozsváron: kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karának végzős hallgatói – Bereczki Enikő, Bodor Balázs, Hunyadi István, Kelenhegyi Olga Sára, Molnár György, Okos Attila Ákos, Orbán Levente, Pál Emőke, Sebők Maya, Szász Réka

Szereplők Budapesten: Harmadik Hang Háza – Kelemen Krisztián, Bocsi Eszter, Egyed Bea és a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karának végzős hallgatói – Kelenhegyi Olga Sára, Molnár György, Sebők Mária Magdolna

Videó: Juhász András, Gyenei Péter, Animáció: Taskovics Éva, Hang: Tesfay Áron, Fény: Mervel Miklós, Kellék: Szabó Márta, Koreográfus: Kántor Kata Produkciós asszisztens: Kovács Andrea, Rendező: Bársony Júlia

F/R/ÁZISOK 1.

-kirakat-színházi-akció-

F/R/ÁZISOK 2.

-kirakat-színházi-akció-

2010. szeptember 18.

Évadnyitó Színházi Fesztivál,

Andrássy út, Budapest

2010. november 6.

Color Arts Fesztivál, Zalaegerszeg

2

alkotók: 11

nézőszám: 1000

A 2010-es Évadnyitó Színházi Fesztivál keretében vette birtokba a Lengyel Intézethez tartozó Platán Galériát a Harmadik Hang Háza a Spanyolnátha művészeti folyóirattal közösen, szeptember 18-án, szombaton. A látogatók egy nyilvános próbafolyamat során keletkezett improvizatív, helyspecifikus előadásnak lehettek szemtanúi, melynek díszletét, közegét és tematikáját Basia Bańda képei ihlették. A festői kirakatszínházhoz Chopin muzsikája szolgált zenei illusztrációként.

Ezután meghívást kaptunk 3. Color Arts Fesztiválra Zalaegerszegre, a volt Helyőrségi Művelődési Otthonba, ahol rengeteg katonai témájú könyvet találtunk, amiket 1920–80 között adtak ki.

Délután 4-6-ig inspirációk gyűjtése. 6-8-ig installálás és próba. 8- ½ 9-ig főpróba. ½ 9-9-ig előadás. 9-10-ig bontás.

Alkotók: Berka Attila, Gyenei Péter, Harsay Gábor, Horvát Győző, Lakatos Márti, Sirató Ildikó, Taskovics Éva, Tesfay Áron Kép: Basia Bańda Produkciós asszisztens: Kovács Andrea A rendező munkatársa: Ruzsin Ami Rendező: Bársony Júlia

UTÓPIA tárgyszínház előkészítő munkák, próbák,

bemutató, továbbjátszás

2010. szeptember-január,

MOME, Budapest

2010. december, Flórián Műhely, Budapest

2011. január 5-9.

Sirály, Budapest

5

alkotók: 17

nézők: 400

Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.

Ebben az előadásban Budapest – ahol élünk és alkotunk – vált az újragondolás tárgyává. A valós környezet feldolgozása makett-változatban, melyek önmagukban a valóságban is elkészíthető tárgyakként működhetnek városrendezés szempontból mint köztéri installációk. Felépítettünk a Sirály pincéjébe egy 20 m2-es terepasztalt, melynek rajzolata Budapest, melyet a Duna hasít ketté.

Városunk utópisztikus elképzelése, az előadásban, mint maga egy idealisztikus létszemlélet, konkrétan a városi létbe ágyazódik be. A cél a hangulatváltás, egyfajta szabad „érzetrendezés”.

Budapest sokunk számára nemcsak egy város, hanem maga egy hangulat. Mindenki saját élettörténetének egy helyszíneként éli meg. Mi vonzza a tekintetet és mit vonz a tekintet? Mi mellett megyünk el mindennap észrevétlenül és mennyi minden tűnik szembe, hogy más lehetne? Vajon észrevesszük a változásokat?

A városok hangulatát a bennük lakó organikus energia is meghatározza. A hangulatokat az impulzusokból is nyerjük. Ezért nagyon nagy hangsúlya van a jelnek a jelzéseknek. A hangulatunknak ezek az esszenciák adják az értelmet és a minőséget. A szemünk előtt felvonuló élettelen felületek, hirdetőtáblák, épületek, házfalak és az a kevés zöld, minden élő ami bennünket körülvesz, és mi magunk emberek mind hatással vannak ránk.

A hétköznapokban használt technikák nem mindennapi alkalmazásával a jelen feldolgozása és jövőbeli leképezése a cél, így inspirálva utópisztikus gondolatok megvalósítására.

A különbségeken való munkálkodás, a kontrasztok keresése, az érzékszervek manipulálásának tesztelője az Utópia közönsége. Nem maradnak tétlenek aktív figyelmükre, jelenlétükre, adott esetben közreműködésükre is szükség van. Munkánk szellemi forrását a közreműködő szakemberek mellett irodalmi alkotások is képezik, mint pl. Andrei Plesu: Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez, Huxley: Szép új világ és Szerb Antal: Budapesti kalauz c. könyve

„Az előadás, pontosabban a Sirály pincéjében tett kötetlen időtartalmú kirándulás végére mi is „marslakókként”, azaz sokkal idegenebb és frissebb szemmel tekintünk városunkra. Az Utópia kizökkent a rutinos, célirányos és passzív szemlélődésből, és ráébreszt minket arra, ami mellett nap mint nap elmegyünk, s amit észre sem – vagy magától értetődőnek – veszünk a városi létben: például, hogy ahol építenek, ott általában rombolnak is, hogy cselekedeteinkben mennyire szigorú rendet vág az idő, és hogy hány emberrel nem váltunk szót, hány embert nem érintünk meg soha.” Rádai Andrea_Revizor

Alkotók: Harkai Domonkos, Kállai Kata Eszter, Kálmán Mátyás, Kiripolszky Csongor, Kovács Dávid, Lukács Máté, Rubi Anna Krisztina, Esteban Dellatore, Harsay Gábor Díszlet: Mindák Gergely Videó: Juhász András Grafika: Deák Emese Fény: Mervel Miklós Hang: Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

ÖSSZESEN:

bemutatók száma: 4

munkabemutatók: 6

továbbjátszás: 20

Előadások helyszínei:

Budapest 25

Szeged 1

Pécs 1

Zalaegerszeg 1

Kolozsvár (RO) 2

Gúta (SK) 1

előadások száma: 30

alkotók: 126

nézők: 3380

SPANYOLNÁTHA CSOMÓPONT Az átjáró

2011. január 28.

Színháztörténeti és Színészmúzeum, Miskolc

1

Alkotók: 3

nézők: 100

A Spanyolnátha Művészeti Folyóirat Országos rendezvénysorozata keretében Bársony Júliával beszélgetett színházi projektjeiről Berka Attila és Székelyhidi Zsolt írók és szerkesztők részvételével. A Csomópont a hálózat részét képező különálló egység. A Csomópont egy számítógép éppen úgy lehet, mint egy útválasztó, egy hálózati kártyával rendelkező nyomtató, vagy más hardver eszköz. A Csomópont lehet fogalmi kifejezés, ezoterikus szakszó, a térinformatika, vagy a tömegkommunikáció szakzsargonja. A Csomóponton számos szál fut át, melynek egy adott pontban épp- sokszor talán véletlenszerűnek tűnően, valójában nagyon is tudatosan, sőt előre tervezetten találkoznak. Mindez a dolgokra és a velük kapcsolatos tényezőkre csak egyszer érvényes, mert bár látszólag áll, valójában folyamatosan változik benne minden.

3 MEGHÖKKENTŐ AKCIÓ

Bodóczky Antallal közös munka

2010. május 30,

Professzorok bálja,

Domony-völgy, Gödöllő

1

alkotók: 13

nézők: 2000

SZÓFARAGÁS – ÉLŐ LÁNC

„Az örök körforgás egy megakadályozhatatlan folyamat.”

Állandó installáció: 4 asztal mögött 4 ember látható: Fából ki vannak faragva a szavak, melyek lefektetve vannak. Egy baltával lehasítja a tőszavakról a ragokat, képzőket, stb. Megcsonkítja azokat. A csonkolt darabokat becsomagolja papírba, majd pénzzé teszi. Kicsomagolja, megpróbálja kitenni az eredeti szöveget, de nem sikerül (chat-es nyelv). Majd besöpri egy kosárba és visszaküldi a feladónak, azaz a sor elejére. Ily módon alakul ki a körforgás.

Résztvevők: Popella Dóra, Birtalan Áron, Feles Dániel, Hernádi Panni Betűk megalkotása: Köhtér és Bársony Júlia Koncepció: Bársony Júlia és Bodóczky Antal

LOVAS-ZÁSZLÓK FELVONULÁSA

„Adódjatok össze, hogy a végtelenséget (valahogy) megközelítsétek…” József Attila nyomán átírva

Lovasbemutató záróakkordjaként: Lovasok lóháton kószálnak rendszertelenül külön-külön a térben. Mindegyikük kezében zászló. Összesen 7-en vannak. Megjelenik egy pásztor, aki egyesével terelgeti a lovasokat egy sorba. Kezükben a zászlók segítségével ily módon egy olvasható, értelmes szöveg rajzolódik ki. Szép lassan elfordulnak és most már így egy sorban távolodnak el a messzeségben.

Résztvevők: 7 lovas és pásztor Zászlók megalkotása: Lőrincz Kriszti és Harkai Doma Koncepció: Bársony Júlia és Bodóczky Antal

KOMPOZÍCIÓ TELEFONCSÖRGÉSRE

Kopek Gábor rektor úr áll a figyelem központjában. Beszédét mondja. Megszólal az első mobiltelefon csörgése. Karzaton jegyzők, mint a kórus állnak, kezükben mobiltelefon. Ezekbe a készülékekbe vannak beletáplálva a közönség között szétszórva ülő zenészek és az ünnepségen résztvevő professzorok telefonszámai. Nagyon fontos, hogy az elején ritkán szóljanak a mobilok és idővel sűrűsödjenek be. Rektor úr a vége fele vegye fel a kagylót és szóljon bele, hogy a mikrofonba halljuk a válaszát: „Most nem érek rá, beszédet mondok”. Vége: minden telefon egyszerre szól, közben hangszórókon is bejátszásról csörögnek még készülékek. Kórus összenéznek és elnémítják a készülékeket, a rektor úr egyedül marad, majd abbahagyja, meghajol és elvonul a középpontból.

Résztvevők: Kopek Gábor, Petri Zsolt, Pálfy György, Bodóczky Antal, Bársony Júlia, Popella Dóra, Birtalan Áron, Feles Dániel, Pap Szilvia, Hernádi Panni, Vida Nóra, Soltész Kinga Koncepció: Bársony Júlia

SUTTOGÓ PARABOLÁK – HANGÜZENETEK HALLÓTÁVOLSÁGON KÍVÜLRŐL

8 órás interaktív akció

Bodóczky Antallal közös munka

2010. június 19.

Múzeumok Éjszakája, Műcsarnok, Budapest

1

alkotók: 19

nézők: 3000

13 évtized = 13 pár parabola = 13 suttogó ember. 130 éves a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. 13 pár parabola, amelyek párosával egymással szembe vannak forgatva. Az egyik fókuszpontjába belebeszélvén a környezeti zajok ellenére a túlsó parabola fókuszpontjába a hallható hangtartomány hangereje kierősödik. Ebbe a fókuszpontba az egyik parabolához helyezünk be egy embert, aki saját szavaival fogalmaz meg egy technikai újítás kialakulásának történetét úgy, mintha ő általa történt volna meg. Ehhez segítségül egy olyan eszközt adunk a kezébe, amely egyben hangkeltő funkciót is betölt. 13 inspirációs téma, 13 évtizedből, 13 magyar vonatkozású találmány. 13 szereplő, kék egyenruhában vannak. Kemény kalapban. Ezáltal vannak kiemelve a tömegből uniformisban, de mégis személyes történettel. Egyén – tömeg. Egyenruha – személyes tárgyak. 130 év ipari vívmányai és kialakulásának véletlenjeinek megfogalmazása. Társasági szinten hallhatunk egy személyes vallomást. Ezt a parabolák által intim helyzetben mesélik, hiszen suttogják háttal nekünk közvetlenül a parabola falára. Ezt a néző-hallgatók egyénileg, személyesen, kukkolóként fedezhetik fel maguknak és tehetik össze saját történeteiket. Az ott-levés illúziója.

Résztvevők: 17 diák Tervezők: Bársony Júlia, Bodóczky Antal

ARTIKULÁLT SZAVAK (Tisztelet Földes Imrének) Kompozíció énekre

2010. november 18. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Auditórium, Budapest

1

Alkotók: 6

nézők: 100

„Mert ez a szabadság nem előzi, hanem követi a tökéletesen kidolgozott produkciót!”

Kiáll 5 előadó csinosan felöltözve a vászon elé. Hangolják finoman a hangszalagjaikat. Kilép a karmester, int a kezdésre. Majd egyszerre énekre nyitják a szájukat. Az előadókon nem láthatóan egy preparátum van, mely piros szalagot és vörös rózsát tartalmaz. A karvezető kihúzza a szájon keresztül a szalagokat és a rózsákat.

A vendégek között szétszóródva ülnek a kórus tagjai. Mikor megszületnek a képi hangok (jelen esetben a rózsák), finoman csendben dúdolni kezdik Kodály Esti dalát. Majd egyesével felállnak, majd leülnek. Így ritmizálják a dallamot mozgásban.

Közben a vásznon animációs idézetek jelennek meg Földes Imrétől.

„Csak a legnagyobbak tudnak így behatolni az ember lelkének legmélyebb rétegeibe, feledtetni minden gyarló gondolatot, képesek bennünket megtisztítani. Igen, ezt hívják katarzisnak. Miért nincs tehetségünk megállítani az időt, hogy ilyen gyönyörűségnek vége ne szakadjon?”

A dal végén a karvezető átadja a rózsákat Földes Imrének.

Az idézetek Földes Imrétől származnak.

Résztvevők: Kállai Kata, Kalicz Klára, Sárosdi Ildikó, Kovács Dávid, Lukács Máté, Bársony Júlia Koncepció: Bársony Júlia

ÖSSZESEN

bemutatók száma: 4

Előadások helyszínei:

Budapest 2

Gödöllő 1

Miskolc 1

előadások száma: 4

alkotók: 41

nézők: 5200

A Harmadik Hang Háza 2010. január – 2011. március között készült előadásainak teljes dokumentációja megtalálható az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattárában nyomtatott formátumban.

Harmadik Hang Háza

Budapest,

2011. május 30.

ÉVADTERV 2011. JANUÁR – 2011. DECEMBER

Előadás, esemény

Időpont, helyszín

Előadások száma

Összeg (támogatók)

alkotók száma,

nézők száma

Leírás, résztvevők

1. UTÓPIA makettszínház előkészítő munkák, próbák

2010. december 1-31.

Flórián Műhely, Budapest

0

alkotók: 17

Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.

A MOME média intézet tanszékén tartok kurzust. Az óra címe: A vizuális kommunikáció és az élő előadóművészetek kapcsolata. A 2010–11-es kurzus témája: UTÓPIA. Ezen a kurzuson évente 8-10 diák vesz részt, akikkel végeredményként egy közös tárgyszínházi előadást hozunk létre, melyben ők maguk az alkotók és a szereplők is.

Jó ideje foglalkoztat a hétköznapokban használt technikák nem mindennapi alkalmazása. Ezek kísérletezéseire hívom diákjaimat. A jelen feldolgozása és jövőbeli leképezése a cél, így inspirálva utópisztikus gondolatok megvalósítására. A közönséget érzékcsalódások sorozatával szeretnénk elbűvölni, hogy ne tudjon különbséget tenni valós és kreált helyzetek között.

1. UTÓPIA makettszínház bemutató, továbbjátszás

2011. január 5-9.

Sirály, Budapest

5

200 000

(Városi Színház)

200 000

(jegybevétel)

alkotók: 17

nézőszám: 400

Történik: Budapesten, az Utópia alkotóinak és előadóinak tényleges és képzelt környezetében 2011-ben.

A párhuzamos jelenetek között az audiovizuális elemekkel szeretnénk a nézők figyelmét irányítani, így adva dramaturgiai mankót a kezükbe.

Alkotók: a MOME média intézet tanszékének hallgatói - Esteban De La Torre, Harkai Domonkos, Harsay Gábor, Kállai Kata Eszter, Kálmán Mátyás, Kiripolszky Csongor, Kovács Dávid, Lukács Máté, Rubi Anna Krisztina Díszlet: Mindák Gergely Videó: Juhász András Grafika: Deák Emese Fény: Mervel Miklós Hang: Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

1. TÁVLATOK 2. látványszínház próbafolyamat

2011. február

Sirály

0

1 900 000

(Trafó)

alkotók: 7

„Vissza-előre egy-idő az út -

ki is, be is szorítóba fut.

Most itt van! Ott! Kört fut meg a Görbe,

s ha kívül vagyok, befog újra a körbe.”

Ibsen: Peer Gynt II. felvonás (ford. Áprily Lajos)

Henrik Ibsen Peer Gynt című világ-klasszikussá lett drámai történetéből a Harmadik Hang Háza [3H] társulat új formában, 3 dimenziós, anagliph technikával dolgozza fel a világjáró kalandor úti élményeit. A Trafó – Kortárs Művészetek Háza felkérésére, a 2011-es budapesti Temps d’Images / Képek Ideje Fesztivál keretein belül, a román Artlink által delegált Kolozsvári Színművészeti Egyetem hallgatói a 3H alkotócsapatával közösen hoznak létre egy olyan virtuális teret, melyben különleges illúziók születnek a klasszikus színjátszás és a modern technika ötvözetéből születő, „természetellenes”, megérinthetetlen környezet manipulációjával. A munkabemutató valódi főszereplői a színek – a piros, kék – és a tér, ami körülvesz minket. A dimenziók, melyek távlatokat adnak, és érzékeinkkel játszanak… Elkápráztatnak és megbabonáznak. Életre keltik és valóssá teszik fantáziaképeinket.

Alkotók: Harmadik Hang Háza – Kelemen Krisztián, Bocsi Eszter, Egyed Bea, Dózsa Ákos és a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karának végzős hallgatói – Kelenhegyi Olga Sára, Molnár György, Sebők Mária Magdolna Videó: Juhász András, Gyenei Péter Animáció: Taskovics Éva Hang: Tesfay Áron Fény: Mervel Miklós Kellék: Szabó Márta Koreográfus: Kántor Kata Produkciós asszisztens: Birtalan Krisztina, Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

1. TÁVLATOK 2. látványszínház munkabemutató

2011. február 14.

Gödör Klub

2

Alkotók: 16

nézők: 130

A Temps d’Images / Képek Ideje Fesztivál 2002-ben jött létre az ARTE kulturális televízió és a franciaországi Ferme du Buisson kortárs művészeti központ kezdeményezésére, amely 10 országot felölelő, európai hálózattá nőtt mind az alkotók együttműködése, mind az előadások áramlása tekintetében. Az európai művészeti hálózat feladata nemzetközi koprodukcióban megszülető művészi alkotások létrehozásának támogatása, és a létrejött előadások európai forgalmazása. A látványos és elgondolkodtató előadásokkal, koncertekkel, valamint külső helyszínen zajló filmvetítésekkel és beszélgetésekkel tarkított programsorozat célja, hogy új utakat mutasson meg a képzőművészet, a videó- és digitális technikák eredményeinek összefűzéseiből. A fesztivál elkötelezett a kutatás és az innováció mellett, célja mindenek előtt szoros és termékeny kapcsolatot teremteni színpad és vizualitás között. A Képek Ideje Fesztivál 2011 februárjában 6. alkalommal kerül megrendezésre Budapesten, a Trafó – Kortárs Művészetek Háza szervezésében. A különleges vizuális megoldásokkal, a mozgókép és az előadóművészet interakciójával kísérletező produkciók között idén egy workshoppal egybekötött, román–magyar kooperációban készülő munkabemutató is szerepel. A Távlatok – Peer Gynt nyomában c. mozgó/kép/színház az élő ember és a projekció kapcsolatát kutatja.

1. UTÓPIA makettszínház továbbjátszás

2011. március 16-17.

Sirály,

március 16. Trafó

Budapest

2

150 000 (PQ)

35 000 (jegybevétel)

alkotók: 17

nézőszám: 80

Az UTÓPIA a Prágai Quadriennálé magyar pavilonjának hivatalos programja, mely 2011 tavaszán a TRAFÓban felépítendő Árvai György-féle installáció interaktív részét képezi majd. Terveink szerint az előadást a Sirály pincéjében élőben láthatják a nézők, melyet kamerák segítségével interneten közvetítünk valós időben a Trafó Kortárs Művészetek Házába, ahol szintén érdeklődök követhetik az eseményeket.

1. /EL/TŰNÉSEK, avagy egy-két sztereotípia múltból

   ál-dokumentum- színház továbbjátszás

2011, április 10-11,

Gödör Klub, Budapest

2

100 000 Ft (tervezett jegybevétel)

alkotók: 13

tervezett nézőszám: 140

„gyűrött nulla
a te drámádban vasalnak
mint csipkét hullát
gömbvasalókkal két nullát” Tolnai Ottó: Karfiol /részlet

A Harmadik Hang Háza társulat tagjai e sajátos világ megidézéshez olyan audiovizuális élményeket nyújtó eszközöket használnak, amelyek a minket reálisan körülvevő és a virtuálisan (re)konstruált világok között keresik és mutatják meg a (f)eltűnő összefüggéseket. A művészek saját (jelen)koruk horizontjának kulturális szűrői és technikái segítségével dolgozzák fel az Országos Színháztörténeti Intézetben őrzött (ál)dokumentumokat. Egy rendhagyó tárlatvezetés során az eredetileg kétdimenziós archív anyagok a virtuálisan átalakított berendezési tárgyakon keresztül háromdimenziós élménnyé alakulnak a befogadóban.

S hogy mi minden várja az időutazó barangolót útja során? Illúziók, hang- és vizuális kollázsok, én-többszörözés, mozgásszínházi jelenetek és megelevenedő képek. A történetbe pedig akár maga is beleszólhat…

Alkotók: Berki Szofi, Budai Balázs, Gyenei Péter, Harsay Gábor, Juhász András, Kántor Kata, Lakatos Márta, Losonczy Kata, Mervel Miklós, Mindac Gergely, Péter Boldizsár, Szabó Márta, Szemző Tibor, Taskovics Éva, Tesfay Áron Szalonvezetők: Czékmány Anna, Berka Attila, Sirató Ildikó, Takács István Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Rendező munkatársa: Birtalan Krisztina,Ruzsin Ami Rendező: Bársony Júlia

1. F/R/ÁZISOK 3.

2011. április 17,

Fogas Ház

Demo Galéria,

Budapest

1

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

tervezett alkotók: 11

tervezett nézőszám: 200

A látogatók egy nyilvános próbafolyamat során keletkezett improvizatív, helyspecifikus előadásnak lehettek szemtanúi, melynek díszletét, közegét és tematikáját a Demo Galéria éppen aktuális kiállítása inspirálja.

Alkotók: Berka Attila, Fodor Balázs, Gyenei Péter, Harsay Gábor, Lakatos Márti, Sirató Ildikó, Taskovics Éva, Tesfay Áron Produkciós asszisztens: Kovács Andrea A rendező munkatársa: Birtalan Krisztina, Ruzsin Ami Rendező: Bársony Júlia

1. MINI-A-TÚRÁK V.

rövid darabok

2011. április 28-30.

Trafó, Budapest

5

2 000 000 Ft (Trafó)

tervezett alkotók: 15

tervezett nézőszám: 400

A most ötödik alkalommal megrendezett etűdcsomag alapkoncepciója az „Ember-labor”. Bársony Júlia, kurátor választásai mutatkoznak be, vagyis olyan alkotók, akik felhasználják ezúttal gyerekkori emlékeinket, mozdulatainkat, szabadságunkat, anatómiánkat és nagyon sok videó projekciót. Kipróbáljuk?

BODÓCZKY ANTAL Tesz-Vesz Város című előadásának inspirációját Richard Scarry könyvsorozata és szótára adta. Az előadásban a bevándorlókból álló előadó csapat tagjai, saját civil szakmájukat mutatnák be a közönségnek, melyekhez kötődő tárgyak valódi, illetve stilizált formában jelennek meg, a színes részleteikről pedig a tárgyakra projektállt képek segítségével tudunk meg többet.

A VJ CENTRUM BUDAPEST egy olyan vizuális alkotóműhely, melynek tagjai az interakciós, videó- és médiaművészetekkel foglalkoznak, vetítési technikákkal kísérleteznek. Testtúra című munkájukban a vetített képet, a látogatókat és az interakciót magát együtt vizsgálják. A VJ Centrum fókuszában az élő ember által vezérelt élő projekció áll: gesztusok trekkelése, érzékek és érzékelők, hanghatások, interakciós látványjáték. Mozdulataiddal alakíthatod a vetített képet és teret, de a vetített kép közben ugyanúgy alakít téged is.

A SPANYOLNÁTHA AKCIÓCSOPORT vagy egy-egy alkotó (Erdély Miklós, József Attila, Szabó Lőrinc stb.) köré épített performanszokat hoz létre, vagy szabad-akciókat, de részt vesznek komplex színházi előadásokban is. A Spanyolnátha művészeti folyóirat dolgozói, Berka Attila író és Székelyhidi Zsolt költő, zenész új szövegkísérletükben azt vizsgálják, hány szótól függ egy könyv élete. A Trafóban bemutatandó előadásuk – Végül minden – témája a következő gondolat: „Nem attól vagy szabad, hogy úgy döntöttél, szabad akarsz lenni. Mivel születésedtől fogva szabad vagy, döntened csak abban kell, élsz-e a szabadságoddal.”

JUHÁSZ ANDRÁS színházi és performatív munkáiban szerves egységben jelenik meg a tér, a videó és a szereplő kapcsolatrendszere. Az Ember Labor című videó performanszban a Rész M című előadásának koncepcióját tovább követve az emberi test elemeire, bontásából építkező kísérleti előadást tervez az anatómiai csomópontok és alkotóelemek digitális újraépítéséből keletkező hibák, metamorfózisok és a kísérleti alany egyidejű megfigyelésének lehetőségeivel.

1. UTÓPIA makettszínház továbbjátszás

2011. június

Sirály, Budapest

Prága

2

100 000 (tervezett jegybevétel)

alkotók: 17

nézőszám: 200

„A közel nem a távoli ellentéte, hanem a feléje tett első, döntő lépés. Az abszolútum csak addig utópia, amíg a tőle elválasztó teret nem alakítjuk át közelségek füzérévé. (…) Az ember saját, tágabb valója, terjeszkedő, a közelségre rávetülő valója az abszolútum egyedüli, igazi partnere.” Andrei Pleşu: Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez

1. VÉGTELEN performansz-kiállítás továbbjátszás

2011. június

Újvidék (SR), Infant fesztivál

1

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 14

nézők: 150

2008 óta számos előadás után méltó helyet talált magának az előadás. Az elmélyülés lehetőségét erősítette bennünk és a közönségben is.

2008 őszén Deák Emese az előadásban nyújtott alakításáért elnyerte a XIV. Alternatív Színházi Szemle „Legbámulatosabb színpadi jelenlét” díját.

Alkotók, szereplők: Bérczi Zsófia, Bolyácz Jeromos, Deák Emese, Harsay Gábor, Iván Kata, Kántor Kata, Laczkó Juli, Halasi Dániel, Mindák Gergely, Szarka Fedor Guido Technika: Gyenei Péter, Tesfay Áron Koncepció: Bársony Júlia, Bérczi Zsófia Produkciós asszisztens: Kovács Andrea Rendező: Bársony Júlia

1. TÁVLATOK 3. látványszínház próbafolyamat, szövegkönyv kidolgozás

2011. július

Gödör Klub

0

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 16

nézők: 130

A 3 D-s virtuális térrel való kísérletezés ad okot a téma továbbgondolására. Erre segítségűl Dr. Tillman Jozef A. -t kértük fel, aki filozófus és esszéista, specialitása a sci-fi és képzelt világok leírása. Így több lehetőségünk adódhat a virtuális és valós események közötti különbségtételére.....

1. VESZEDELMES VISZONYOK

   színházi előadás előkészítő munkálatok

2011. szeptember

Szabadka, Kosztolányi Dezső Színház

0

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 16

Urbán András és társulata hívta meg a 3H-ot, hogy koprodukcióban valósítsuk meg az általam talált Choderlos de Laclos: Veszedelmes Viszonyok című regényes levélgyűjteményét. Terveim szerint Múzeumot szeretnék állítani a vágynak, szenvedélynek, szerelemnek.

1. INTERFÉSZEK

   színházi akció

   előkészítés

2011. október – november

Akácfa Műhely, Budapest

0

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 16

Bársony Júlia 6. alkalommal fog a MOME Média Intézetében kurzust tartani, melynek idei témája: Interfészek (Tillman Jozef után szabadon).

A számítógép központi része és a hozzá csatlakozó I/O egységek közötti adatátvitel céljából biztosítani kell az egyes egységek fizikai és logikai illesztését és a rendszer összehangolt működését. Ezért a számítógép a bemeneti és a kimeneti készülékekhez vezérlő és illesztő – interfész – áramkörökön keresztül csatlakozik.

1. INTERFÉSZEK

   színházi akció

   előkészítés

2011. december

Flórián Műhely, Budapest

0

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 16

Az interfész két funkcionális egység összekapcsolhatóságát és együttműködését biztosító előírások összessége. Ezen előírások kiterjednek többek között – hardver esetén – a fizikai-mechanikai jellemzőkre (pl. csatlakozók), a definiált jelekre, azok elektromos jellemzőire, az egyes funkciókat realizáló jelfrekvenciákra, valamint – szoftvernél is – a definiált műveletek (pl. kapcsolatfelvétel, adatátvitel, szétkapcsolódás) megvalósítására.

1. INTERFÉSZEK

   színházi akció

   bemutató

2012. január

Gödör Klub, Budapest

5

(Pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre)

alkotók: 16

tervezett nézőszám: 400

Interfészek az interface néven is nevezett arcközi közvetítő családias változata. (Lili Eszter szíves közlése). A konzolkovbojok kedvelt tartózkodási területe volt, ahol formás fészkeket lehetett fejleszteni egy majdani mátrixban esedékes fájdalom nélküli feloldódás reményében. (A tengeri nagyszótár töredékei. Ladomi Lelet 12.)

ÖSSZESEN:

Tervezett bemutatók száma: 5

tervezett továbbjátszás: 20

Előadások tervezett helyszíneinek száma: 7

Tervezett előadások száma: 25

(Budapest: 23,

Újvidék: 1,

Prága: 1)

Tervezett alkotók: 134

tervezett nézők: 2250